A bejegyzések kétféle formát fognak követni: vagy monologikusak lesznek vagy dialogikusak. Ha ez utóbbi, a másik főszereplő mindig Uriel, az általam leginkább szeretett és tisztelt arkangyal lesz. Továbbra sem vagyok látnok vagy angyalokkal társalgó, pusztán egy hétköznapi ember, akinek kérdései vannak és ezeket, tapasztalataira és olvasmányélményei alapozva próbál feltenni és értelmezni. Örülök, ha ebben a folyamatban segítőm, társam leszel.

Ezzel el is érkeztünk mai bejegyzésünk tárgyához. Miért vagyunk? Miért élünk? Erre sokféle válasz adható, ma az első, általam fontosnak tartott verziót osztom meg.

Véleményem szerint két dolog miatt létezünk:

1. tapasztaljunk, élményeket, érzéseket szerezzünk
2. ezen benyomások lenyomatait átadjuk, megosszuk másokkal.

A második pont az, amit nem szoktunk gyakorolni. A legtöbb érv amellett szól, hogy „mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak”, emiatt hagyjuk, hogy valaki negatív megéléseken menjen keresztül, mindezt a „tapasztalás” nevében. Nem segítünk, pedig megtehetnénk, nem szólunk, mert azt gondoljuk, nincs hozzá jogunk, és ezzel létre is hoztuk a szenvedés ördögi spirálját.

Az információ nem egy személytelen, haszontalan valami. Oka és célja van. Lételeme pedig az áramlás. Azzal, hogy az áramlást mindig valamire hivatkozva („nem illik”, „nem szabad”, „úgysem értené”, „erről nem lehet beszélni”) megszakítjuk, csak a tudatlanságot és a szenvedést mélyítjük el. Ebben a hatalmas titkolózásban a magukat „ezoterikusnak” valló emberek járnak élen. Mert „erről nem szabad, nem lehet beszélni”. Nemcsak lehet és szabad, hanem kötelező és muszáj. Mert mi is az ezotéria? Önmagad belső világának megismerési útja. A benned élő isteni újra felfedezésének és megtalálásának útja. Sem több, sem kevesebb. Ez az út egyéni. Az út során érhetnek olyan élményeket, amikről valóban nem lehet beszélni. Nem azért, mert tilos vagy más nem értené meg, hanem mert a leírására nincsenek szavak. Az erről szóló tapasztalás formába öntése már csak egy, a szavakon túl mutató nyelven lehetséges, aminek még nem vagyunk a birtokában.

Az emberek nagy része azt gondolja, hogy halottakat, fény-vagy árnylényeket látni, előző életekre visszaemlékezni valami különleges, kiváltságos dolog. Nem az. Normális, hétköznapi. A kérdés nem az, te miért nem látsz, hanem az, szükséged van-e arra, hogy láss? Ha igen, fogsz. Ha nem, nem. 

A létezés nem alsóbbrendű vagy felsőbbrendű dolog, nincs alá-fölé rendeltség. Tudatállapotok vannak. Minél magasabb tudatállapotban él valaki, annál inkább érzi a szükségét annak, hogy alárendelődjön és segítsen. Paradoxon? Pedig így van. Mások segítése alázat és szolgálat (mégpedig boldog, örömteli), nem pedig behódolás és szolgaság. Hajlamosak vagyunk keverni és összemosni a fogalmakat.

Hiszem és vallom, hogy a megszerzett élményeket, benyomásokat és tapasztalatokat meg kell osztanunk egymással. És miután megtettük, tisztelettel és szeretettel hagyni kell, hogy a másik eldöntse, mit akar ezzel kezdeni. Nem kell mindenkinek alászállni a Poklokra, nem kell mindenkinek életek sokaságán átégnie. Mindenkinek hagyni és adni kell választási lehetőséget. De választani csak akkor tud, ha információ birtokában van.

Kicsoda Uriel?

Isten egyik erős, nagy hatáskörű, csodálatos arkangyala. Ő a TŰZ maga. Ő vezette Mózest a sivatagi vándorlás idején (fénylő tűzoszlop alakjában), ő volt, aki Noét figyelmeztette és bárkáját fogta, hogy az fel ne boruljon. És még számtalan helyen ott volt. Névtelenül, csak ERŐ-t sugározva. Mert ő az erő. A Mindenség ereje.

Kapcsolatunk sok éve kezdődött. Voltak intenzív, sokat beszélgetős időszakaink, melyeket hosszú, mély hallgatások, eltávolodások tarkítottak. Ő mindig velem volt. Uriel mesterem, barátom és őrangyalom.

Még az elején szeretnék egy nagyon fontos dolgot tisztázni: nem vagyok látnok, mágus vagy tanító. Egy egyszerű, hétköznapi ember vagyok, akit mélyen érdekel a LÉT mibenléte, az ÉLET maga. A blogon megjelenő írások saját elmém szüleményei, ezáltal szerzői jogok által védett. Megosztani, idézni bármikor lehet, saját gondolatként eladni nem. De ezt nem is ajánlom, mert hidd el, furcsán fognak rád nézni az emberek. Röviden: itt csak és kizárólag elmém belső párbeszédeit, gondolatait osztom meg. Nem, nem az angyalok szólnak általam. Nincs isteni kinyilatkoztatás. Gondolkodás, realitás és józanság van. Az élet mibenléten körül, kívül, belül és a négy égtáj (plusz: mellékégtájak) szerinti megmutatása által.

Kicsoda Uriel?

A bennem élő bölcsesség, erő, nyugalom és akarat. A tűz, mely megnyilvánulni akar. Utazásra hívlak. Egy csodás, izgalmas és rögös útra, ahol be fogjuk járni a lélek mélységeit és magasságait, ahol mindenki EGY, ahol mindenki szabad, ahol lehet, nyugodt hangszínben, érvelve vitázni, egyet és nem egyet érteni, de a legfontosabb: SZERETNI. Szeretni szabadon, ítélkezés és szégyen nélkül. Közhelyes, de való és igaz: a szeretet az életet átható, átszövő legfontosabb megnyilvánulás és energia. Minden efelé tör, bár megnyilvánulási formája sokszor esetlen, rideg vagy gonosz. Fogunk erről is beszélni. És még oly sok másról.

Nem ígérem, hogy mindennap fogok írni. De sokszor fogok. Amit kérek: nyitottság. Nyitottság a másra, újra, lehetetlenre, fantáziára. Ahogy Kalkuttai Teréz Anya is írta: az élet játék. Játszd!