- Napok óta piszkálja elmém egy sötét, rejtett zugát a Gonosz létezéséről szóló idézet…

Uriel elmosolyodik.

-Sötét zug? – mosolya szélessé, ragyogóvá válik. – Minden Fény. Olyan, hogy sötétség, nem létezik.

-De, hiszen tapasztalom.

-Amit te annak látsz, az optikai csalódás. Illúzió.

Kételkedő arcom látva, elkomolyodik.

- A Fény és az Árnyék, vagy ahogy ti hívjátok, Sötétség, ugyanaz. Lét és nemlét, oldás és kötés. Minden Egy.

-Mi van a Gonosszal? Tényleg létezik? Mármint metafizikai értelemben, ahogyan Isten is?

-Igen.

-Egyek Istennel vagy valami más?

-Valami más.

-De korábban azt mondtad, minden Egy.

-Az is.

-Összezavarsz, ennek így semmi értelme.

-Minden Egy. Egy a megnevezhetetlen, a teljesség. Az, aki volt, van és lesz. Kettő a világ. A polaritás. Isten és a Gonosz. Három a rend. A struktúra. Az irány, hogy a szétdarabolt újra Egy legyen.

-Négy?

Elmosolyodik.

-Az anyag, az illúzió, ami a kettő duplikálásából jön létre. Nincsen négy. Csak három lehetséges állapot létezik, ami ezután fakad, már maya, illúzió. Nem valóság. Nem igazi.

-Mert a kettő igazi? – kérdezem kétkedve.

-Igen, eredetében az. Duplikálva már nem.

Teljesen összezavar. Mindig ezt csinálja.

-Térjünk vissza a Gonoszra. Létező. Érzem. Néha magamban.

-Persze, mert nem vagy Egy. Ha foglalkozol vele, erőt adsz neki. Igaza van St.-Germain-nek, ne foglalkozz vele.

-De hogy lehet nem foglalkozni, amikor itt él bennem?!

-Minden Egy.

Felsóhajtok.

-Ne kezd megint.

-Még mindig nem érted. Az Egy, Egy. Mindig is az volt, van és lesz. Te hasítod ketté, létrehozva a polaritást. Ha létrehozod a polaritást, akkor a két rész újra egyesülni akar. Ez szüli a hármat. A három erő, amelyben létrejöhet az egyensúly, a középpont, ezzel együtt pedig a feloldódás és újra az eggyé válás. A feltámadás. A megváltás.

-Ha Egy Minden és Minden Egy, akkor ki vagyok én? Isten?

-Egy része. Ezért keresed a párod, ezért vágysz egyesülésre – nem, most nem a szexualitásra gondolok, bár az is ezen mechanizmus mentén működik.

-És ha megvan a kettő?

-Létrejön a három. Majd újra az Egy.

-De ez egy körforgás! Amiről Buddha is beszél! Egy mókuskerék!

-Amíg mindenki Eggyé nem válik, igen, az.

-És ha mindenki Eggyé vált?

-Létrejön a teljesség. Te ne mindenkivel foglalkozz, csak saját magaddal. Értsd meg és lásd: a világod te teremted. A testet, amiben élsz, a környezeted, az embereket, akik körül vesznek: mind te teremted meg az elméddel. Ami kint van, az van bent is. Ha bent egyensúlyra törekszel, mértékletességre, igyekszel megtalálni a középpontod, a helyet, ahonnan szemléled a világot, létrejön a teljesség. Te a szemlélő vagy és nem az, akit szemlélnek. Az én, aki a világban él, azt hiszi, ő és a világ: egyek. De az én mögött ott a szemlélő, aki tudja: minden Én. Minden Egy. Nem összeolvadás van, hanem létezés.

-Mi a különbség? Összeolvadás és létezés között?

-Összeolvadni annyi, mint egyesülni és homogén masszává válni. Létezni annyi, mint elkülönülni.

-Isten elkülönült?

-Igen.

-De miért?

-Hogy a világ létrejöhessen.