Vászoncipőbe bújva

bukkant fel az Élet,

sötét szín váltotta

rajta a tengerészkéket.

Orra már megkopott,

talpa is lassan elvált,

mégis az Élet lankadatlan

menetelt tovább.

Idővel szétszakadt,

zafatokban lógott

rajta az egykor volt

anyag, mégis összevarrta,

újra meg újra felhúzta,

foltozta és kötötte,

s csak menetelt tovább,

de a Halál ott kullogott mögötte.

Tudta, ha cipőjét elveszti,

széthullik minden,

majd a nagy Semmiben

újra egyesül Isten.