Az utóbbi évek legfelkapottabb, de most már legelcsépeltebb gondolatáról szeretnék írni röviden, ez pedig a karma.  A keleti kultúrából átvett kifejezés az ok-okozati rendszert jelöli, arra hívja fel a figyelmet, hogy minden elgondolt és kimondott szavunknak, cselekedetünknek hatása van és ez a hatás végül visszahat ránk. 

Nem kell ahhoz elmélyedni sem az ezotériában, sem a keleti tanokban, hogy meglássuk ezen tétel igazságát: elég csak végigpillantanunk saját életünkön. Egészen biztos vagyok abban, hogy legalább egyszer mindenki megtapasztalta ezt a jelenséget. Ahogy a mondás is tartja: "Ki mint vet, úgy arat" vagy, ahogy a mesékben is olvashatjuk: "Jótett helyében jót várj". Semmilyen különös vagy új dologról nincsen tehát szó, mégis rettenetes erővel ruházták fel ezt a kifejezést. Már minden "karma".  Ami a maga torz, furcsa és groteszk módján igaz. 

Minden egyes elgondolt, kimondott szavunkkal, gondolatunkkal és cselekedetünkkel karmát hozunk létre. Két módon teremtünk: gondolatok és szavak által. A tett már csak ezek következménye. Úgy is mondhatom: a gondolat és a szó az ok, a cselekedet az okozat. A gondolat önmagában kevés: ha nem nyilvánul meg a leírt vagy kimondott szavak által, akkor mint testetlen energia lebeg csak a térben, de megvalósulni nem tud. Azzal, hogy a szavak által formát kap, belép a fizikai dimenzióba (azaz a világunkba) és különböző módok által, de testet ölt.

Manapság mindent a kommunikáció ural, mégsem figyelünk eléggé kimondott szavainkra (ugyanez vonatkozik a leírtakra is). A szónak varázsereje van: teremteni és pusztítani egyaránt lehet vele. Ezért nagyon fontos, hogy lassan, alaposan átgondoljunk mindent, ami végül elhagyja a szánkat.

Ahogy a gondolat megnyilvánul a  szavak által, a fizikai létezők segítségével alakot ölt. Ennek következménye pedig a cselekvés. A cselekvés pedig mindig karmát szül: mind a jó, mind a rossz. Sokan nem beszélnek róla, de a jó karma is karma. A karma pedig a bilincs, ami a fizikai világhoz és a folyamatos újjászületésekhez köt. Mi a megoldás? A "nem cselekvés". Csak létezni, nem gondolni, cselekedni. Egyszerűen lenni. Lenni, bármiféle ítélkezés, magyarázat vagy rendszerbe foglalás nélkül. De ezt megvalósítani nagyon nehéz. Nem írom azt, lehetetlen, mert nem az: vannak, akik képesek rá. Törekedni kell efelé a "nem cselekvés" felé, néha meg lehet élni egy-egy lopott, áldott pillanatban, amikor érezzük: most minden egész, kerek és úgy jó, ahogy van. :)