Csodálatos a magyar nyelv. Hihetetlenül színes, bölcs és sokrétű. A mai bejegyzésben két, igazán félreérthető fogalmat szeretnék tisztázni. Semmi komoly etimológia vagy nyelvtan nem lesz, mert ezekhez nem értek. Előbb saját, majd Uriel gondolataim osztom meg.

Ahogyan előző bejegyzésemben @Meg nem értett-nek is válaszoltam, az alázatot sokszor összekeverik a negatív kicsengésű alázkodás vagy megalázkodás szavakkal. A szótő egy: „aláz”. De ahogy jobban megnéztem a szót, rájöttem, tévedtem. Nem az „aláz” a közös gyök, hanem az „alá”. Feltételeznünk kell valamiféle mélységet, fordulást, kerülést, bukást. Alámerül, alánéz, alákerül, alávaló, alázkodik… Azonos alap, de más jelentés.

Számomra az alázat pozitív kicsengésű szó Több más tartalmas, mély és igaz szó jelentése foglaltatik benne: tisztelet, becsület, igazságosság, elfogadás, empátia. Spirituális vagy vallási szempontból szemlélve a tisztelet dominál. Tisztelet Isten, a másik ember, a világ felé. Ez a lét tisztelete. Aki alázatos, az nem alávaló, meghunyászkodó vagy kenetteljes. Aki alázatos, az szerény, bölcs és erős. Ez az erő pedig egy egyenletesen áradó, belső, szeretet-hő.

Szolgálat. Az alap szó a „szolgál”. Ebből is több negatív értelmű szó keletkezet: szolga, szolgaság, szolgalelkű, rabszolgaság. Elsőként ezek jutottak az eszembe. De a szolgálathoz ezeknek semmi köze. Amiről én beszélek, az nem terhes feladat vagy kényszer. Aki szolgál, az önként, őszinte örömmel, a másik felé való tisztelettel és odaadással teszi. Boldog, hogy ezt teheti. Boldog, mert örömet okoz számára, míg a másik testét vagy lelkét felemelheti. Teszi mindezt úgy, hogy nem vár cserébe semmit. Aki szolgál, tudja: saját lelkének öröme a legnagyobb ajándék, amit kaphat. Mindez túl idealisztikus, túl nyálas? Ha ezt gondolod, az azért van, mert lelked tele van szenvedéssel és fájdalommal. Hamarosan erről is fogunk beszélni. Most pedig átadnám a szót Urielnek.

„Mi, angyalok, alázattal és végtelen odaadással szolgálunk titeket, embereket. Talán furcsállod, hogy mi, fénylények, akik tökéletesek vagyunk, miért teszünk ilyet. Miért foglalkozunk olyan gyarló és elveszett lelkekkel, mint amilyenek ti vagytok? Azért, mert tudjuk, milyen az anyagba süllyedni. Látjuk harcotokat, félelmeiteket, álmaitokat. Tudjuk, hogy békére és boldogságra vágytok, de nem tudjátok, hogyan érjétek el azokat. Mi sokkal jobban látjuk és értjük a miérteket, ezért szeretnénk segíteni nektek. Ez számunkra öröm, nem kényszer. Őszinteség vezérel bennünket. És tisztelet. Könnyű fénynek lenni. De a sötétségből fénnyé válni gyötrelmes és nehéz. Tisztelünk titeket ezért a küzdelemért. De segíteni csak akkor tudunk, ha kéritek. Nem avatkozhatunk be, ahogyan ti sem avatkozhattok be mások életébe. „Kérj és megadatik.” Ha segítséget kérnek tőled és módodban áll, segíts. Alázattal, örömmel, szolgálva a benned élő Istent. Ne várj viszonzásra, ne valamiféle elvárás vagy jutalom miatt tedd. Segíts, ha szíved és minden sejted azt kívánja. Ha nem, akkor engedd el. Ne próbálj más lenni, mint aki vagy. Egyetlen dolgod van: teljesen megélni és szeretni azt, aki vagy. Minden erényével, hibájával együtt. Mert valójában egyik sem vagy. Fény vagy. Mindig is az voltál és az is maradsz."