Mit jelent: megbocsátani?

Ha megnézzük az alapszót, bocsát, akkor már sejthető: valamit elenged, útjára enged. Mit szoktunk megbocsátani? Valamilyen vélt haragot, sérelmet, negatív emóciót. Általában ezekkel azonosítjuk. De útjára lehet bocsátani a szeretetet, szerelmet is. Mindenképp elválást és leválást jelent. Lelki-tudati beállítódás kérdése, hogy képesek vagyunk-e erre vagy sem.

Képesnek kell lennünk? Szerintem igen. Mert addig, amíg valakit vagy valamit magunkhoz láncolva tartunk, sem ő, sem mi nem lehetünk szabadok.

Nem tudom, ti mit és hogyan tapasztaltatok, de másoknak megbocsátani könnyű. Magunknak nehéz. Talán a legnehezebb a világon. Mi kell ehhez? Szeretet. Önmagunk szeretete. Ne keverjétek az önimádattal. A kettő teljesen más. Míg az első fontos, hiszen, ahogy Jézus is mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”, addig a második egy súlyos pszichés torzulás, melynek nárcizmus a neve.

Érdemes a Jézusi tanításon elgondolkodni. Ha úgy szeretek másokat, mint magamat, akkor lehetséges, ha önmagam nem szeretem, másokat sem vagyok képes?

Mi szükséges ahhoz, hogy szeretni tudjuk magunkat? Önismeret. Elfogadás. Empátia. Belátás. Annak tudatosítása, hogy emberek vagyunk: jók és rosszak egyszerre. Ahol fény van, ott árnyék is, és ahol árnyék, ott fény. Dualitás. Polaritás. Egyik sem létezhet a másik nélkül. De mindenek fölött fény van. Hiszen fény vagy.

Uriel:

"Tudom, nehéz elhinni, különösen, amikor szenvedést és fájdalmat látsz, tapasztalsz, amibe a világotok beledermedt, de csak és kizárólag szeretet létezik. Minden a szeretet megnyilvánulása, igen, a kegyetlenség és brutalitás is, de ez nem a tiszta, hanem a torz formája. A szeretet célja a kiárasztás, ragyogás, birtokba vétel. Az árnyék ugyanezt csinálja. Csak míg a szeretet úgy akar birtokba venni, hogy tiszteletben tart és elfogad, addig az árnyék bekebelez és rabságban tart.  A szeretet és a gyűlölet ugyanaz."