Az Árnyék

Jin és Jang: nem szoktam képeket beszúrni a bejegyzéseimbe, de úgy gondoltam, ennél tökéletesebben és szemléletesebben semmi sem tudja kifejezni azt, amiről írni szeretnék. Arról, hogy a Fényben mindig ott rejtőzik az Árnyék és az Árnyékban a Fény. Elválaszthatatlanok egymástól. Miért? Mert duális világban élünk. A kör szimbolizálja a teljességet, a tökéletességet. És bár elménk számára nehéz elfogadni, hogy lehetünk „hibákkal”, „rosszal”, „gonoszsággal” is tökéletesek, de ez így van.

Carl Gustav Jung vezette be az árnyék fogalmát a pszichológiába. Röviden: az árnyék lelkünk elfojtott, le – és megtagadott része, amely nem kompatibilis a külvilág felé mutatott személyiségünkkel, azaz perszónánkkal. Az árnyék nem azonos a rossz tulajdonságainkkal, bár részét képezhetik. Ide inkább a fel nem dolgozott érzelmek, traumák, esetleg álmok és vágyak kerülnek. Az árnyék a tudattalan része: ebből adódóan nem vagyunk tudatában a jelenlétének. Fontos hangsúlyozni, hogy az árnyék lehet pozitív is, ebben az esetben jó tulajdonságaink vannak elfedve. Általában elmondható, hogy a legerősebb érzelmi töltésű lenyomatokból keletkezik az árnyék. Miért veszélyes ez?

Mivel nincsen kontroll alatt, hiszen tudattalan, így bármikor kitörhet. Ilyenkor cselekszünk olyat, amit magunk sem gondoltunk volna, és ez erős szégyenérzetet hagy maga után. Minél nagyobb a test, annál nagyobb az árnyéka: ez egy egyszerű, hétköznapi érzékelés. Éppen ezért, minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyék is. A fényt mindig követi az árnyék. Aki megpróbál előle menekülni vagy megpróbálja magáról lehasítani, az nem sikerrel, hanem erős pszichózissal fog járni.

Az árnyék integrálásának legegyszerűbb és legfájdalmasabb útja a szembenézés. Az önismeret. Pszichológiai nyelven szólva: a tudatba emelés. Ez nagyon nem szeretem út. Legyünk őszinték: ki szeret lelkének sötét, destruktív és sokszor gonosz, pusztító részeivel találkozni? Szeretjük magunkról azt gondolni, jók vagyunk. Mert ez a kívánatos. A fény valamiért hívogatóbb, mint a sötétség. Azt gondoljuk, minden, ami sötét, az rossz. Tényleg az?

Feltettük-e már valaha a kérdést, hogy mindaz a sötétség, mely bennünk lakozik, tényleg gonosz-e? Megpróbáltuk-e már megismerni? Megérteni? Meghallgattuk-e a történetét? Feltettük-e a kérdést, mi lesz, ha kiderül, hogy a sötét nem rossz, a fény pedig nem jó?

Visszakanyarodva a Jin és Jang ábrájához: bárhogy nézem, mindenhogy egész és tökéletes. Miért ítélkezünk? Miért minősítünk? Ezzel a megismeréstől szakítjuk el önmagunkat. A teljességtől. Amely magába foglalja az árnyékot is. Az árnyék csak akkor uralkodik el, ha megtagadod. Ha nem törődsz vele. Kimondom: ha nem szereted. Ha megszereted és elfogadod, akkor békén fog hagyni.

Képzeld el, hogy belépsz egy teljesen sötét helyiségbe. Meggyújtasz egy gyertyát. Mi fog történni? A fény terjedni kezd, a sötétség pedig „eltűnni”. De csak úgy érzékeljük, hogy eltűnik. Valójában a fény magába olvasztja a sötétséget. Mi történne akkor, ha ahelyett, hogy „fény és sötétség harcáról” beszélnénk elkezdenénk „fény és sötétség egybeolvadásáról” beszélni? Mindjárt szelídebb és békésebb a kontextus.

Az árnyék elfogadása nem azt jelenti, hogy utat engedek a negatív emócióknak és ösztönöknek. Az árnyék elfogadása azt jelenti, hogy szembenézek mindazzal az elnyomott érzelemmel, vággyal és traumával, ami bennem van és meggyógyítom őket. Megadom nekik mindazt a szeretetet, elismerést és odafordulást, amit nem kaptak meg.

Kislányként traumát szenvedtem, mert egy bántalmazó szülő mellett nőttem fel. Egy évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy az a kislány még mindig itt él bennem. Dühös és csalódott, mert cserbenhagyták, mert senki sem védte meg. Betemeti a fájdalom, mert nem érti: miért bántotta az, akinek a legjobban kellett volna szeretnie? Ez a kislány úgy érezte, senki sem szereti. Mit tettem? Odamentem ehhez a kislányhoz és megöleltem. Elmondtam neki, hogy nyugodtan érezhet dühöt, haragot, sírhat, toporzékolhat, mert amit megélt, valós volt: egyedül hagyták és senki sem védte meg. Ezen már nem lehet változtatni. De azon, hogy ezután hogyan fog élni, igen.Most már itt vagyok én (a felnőtt én), aki képes erre és meg is fogja védeni. Aki szereti, óvja és mindig mellette lesz. Mindannyiunkban ott él a gyermek, aki egykor voltunk. Ő pszichénk része.

Amiről írtam, az egy imagináció volt, amit képzeletben eljátszottam (többször is) és ami segített, hogy a bennem élő bántalmazott gyermeket gyógyítani kezdjem. Ez egy éve történt. A gyerek még mindig sérült, de már sokkal vidámabb és derűsebb. Ahogy a sérülés sem egy nap alatt keletkezett, úgy nem tud egy nap alatt meggyógyulni. De meg fog gyógyulni. Csak idő kell hozzá. Ami nem létezik. :) Legközelebb – szerintem – erről fogok írni. :)

Uriel

Egy Minden és Minden Egy. Minden Istentől és Istenből származik: igen, a gonosz is. Ideje lenne ezt elfogadnotok, Istent pedig nem kívül, hanem belül keresnetek. Bármit gondolsz: tökéletes vagy. Pont olyan, amilyennek lenned kell. Ha ezzel nem vagy elégedett, akkor Istennel vagy elégedetlen. Ha azonban ő, szerinted, tökéletes, te miért ne lennél az?

"Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Máté, 5,48)

A kép forrása: http://fengsuhi.hupont.hu/3/a-jin-es-jang-szimbolum

Címkék: árnyék, lelki, spiritualitás, eszmefuttatás, filozofálgatás, uriel, lét értelme

Meg nem értett 2021.04.24. 17:53:41

"a Fényben mindig ott rejtőzik az Árnyék" Az a bizonyos "duális világ". Ám nem árt tudni,hogy a fény önmagában nem tud árnyékot alkotni. Csakis úgy,ha valamit megvilágít,azaz a duálból mindjárt három lesz. A fény,amit megvilágít és az árnyék. Csak azért írom,hogy a duál,nem biztos,hogy duál,csak szeretnénk annak látni,vagy csak két dolgot tudatosítunk,értjük.
Az árnyék nagyon fontos. Ha egy nagyon jó és nagyon tökéletes emberrel találkozunk,feltehetjük a kérdést magunkban,mi az árnyéka? Pl: ha mindenre tudja a válasz,lehet lenézi a többieket. Ha mindenben segít,lehet nem hagy érvényesülni.
"Mivel nincsen kontroll alatt, hiszen tudattalan, így bármikor kitörhet." És ekkor támad ránk,innentől veszélyes és kezelendő. Ami nem támad ránk,azzal semmi dolgunk.
" Éppen ezért, minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyék is." Itt látszik,hogy picit hamis e gondolat. Délben a napra állva kisebb az árnyék,mint este az utcai lámpánál. Azaz sokkal bonyolultabb dolog ez.Még ha a fény és árnyék képletes is,ha ebbe a keretbe tesszük a dolgokat,félre vezet bennünket,mert hibás a keret.
"Az árnyék integrálásának legegyszerűbb és legfájdalmasabb útja a szembenézés." Azt mondják,hogy sokan a távolba akarnak mindenáron nézni,ám valójában a tükörbe néznek.
"Szeretjük magunkról azt gondolni, jók vagyunk." És azt,hogy igazunk van. Ám először tudnunk kellene,mi a jó és mi az igaz. Ezért van az,hogy Istennek nem létezik sem jó,sem rossz.Csak mi szeretjük ketté bontani ezeket,mint fényre és árnyékra. Ami persze megbocsátható,hisz ebben a logikában tudunk csak beszélni. Ezt tapasztaljuk,ezt éljük meg.
"Miért ítélkezünk? Miért minősítünk?" Mert ebben a világban ez elkerülhetetlen.Hibás,de nélkülözhetetlen.
Íme pár példa:"ennél tökéletesebben"
"„hibákkal”, „rosszal”, „gonoszsággal” is tökéletesek"/
"az árnyék lehet pozitív is"
Látod,minősítés nélkül nem tudunk elmondani semmit. A lényeg inkább az,hogy mennyire tudod keretek között tartani ezt. Ám ha arra koncentrálsz,hogy ítélkezés és minősítés nélkül élj,megkeseredik az életed,vagy azt hiszed,hogy nem minősítesz/ítélkezel,de mégis.
Itt most azokat írtam le amikben nem értek egyet,de nem jelenti azt,hogy egyáltalán nem tetszett az írásod.

Válasz erre

IneR 2021.04.24. 22:07:42

@Meg nem értett: Szeretek veled eszmét cserélni, mindig olyan jó meglátásaid vannak. :)

Igazad van: mire vagy kire vetül a fény, ami árnyékot vet? A lélekre? De akkor ki vetíti: a Szellem? Szerinted? :)

"Ami nem támad ránk,azzal semmi dolgunk." Ezzel nem értek egyet, kicsit struccpolitika. Amit nem látok, amivel nem foglalkozok, az nincs is. Kell az árnyékkal foglalkozni. Ahhoz, hogy a későbbi problémákat elkerüljük, érdemes akkor elővenni, amikor még nyugodt. Kezelhető. Ha az árnyék kitör, képes eluralni a tudatos elmét. Persze, ehhez az kell, hogy észrevedd, egyáltalán létezik. Aminek nem vagy tudatában, azzal valóban nem kell foglalkozni.

Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem, mert rosszul fogalmaztam. "...minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyék is."- írtam. Természetesen nem a fizikai világban megjelenő fényre gondoltam. Isten legnagyobb ellenlábasa, mondhatni árnyéka a Sátán. Hatalmuk, a Biblia tanulsága szerint, szinte egyforma. Ha a tudatosság fénye nagy, azt egy ugyanolyan nagyságú és erős árnyék követi. Miért? Az egyensúly miatt. Ha felborul az egyensúly, vége a világnak. Ha a Sátán győz, akkor elpusztul, ha Isten, akkor minden visszatér hozzá és aki nem ébredt tudatára, az öntudatlanul fogja végigélni az új teremtést és világkorszakot. Ha mindez az emberi lélekben borul fel, akkor lehet a démoni vagy angyali létállapot felé lépni. Amiről beszélek, azok megint csak tudatállapotok. Szerintem megérné, ha végre leírnám, az én szótáramban ez mit jelent és ígérem, fogok róla majd írni, mert az eddigiek alapján lehet, kicsit zavaros. :)

Ahogy írtad, Istennek nem létezik jó-rossz, igaz-hamis, stb. Miért akarják az emberek mindenáron ezeket elkülöníteni és megnevezni? Amíg fennáll a duális gondolkodás, addig tapodtad sem fog fejlődni ez a világ. Az ítélkezés és minősítés elkerülhető: csak gyakorolni kell. Én sem vagyok szent, előfordul, hogy én is megteszem, ha nem figyelek oda, de egyre többször vizsgálom meg a "másik oldalt" is. A világ nem fehér és fekete, hanem színes. :) És nem, nem keseredik meg az életed. Miért keseredne? Azt gondolod, csak szenvedés van a jón és rosszon túl?

Meg nem értett 2021.04.24. 22:44:43

Nagyon sok minden vetít nagyon sok mindenre. Egyedül Isten nem tud vetíteni,tudod e mért? Mert Isten körül vesz minket,a vetítésében vagyunk. Az összes többi mind egy irányból jön és egy irányba halad,azaz lehet árnyéka. Szellemre,lélekre,tudatalattira,szerintem ezekre (is).
"Ami nem támad ránk,azzal semmi dolgunk." Ez alatt azt értem,hogy rengeteg (!!) probléma,sérülés van bennünk,de nem minden sérülés jön a felszínre,valami csak megtörtént egyszer és soha nem találkozol vele,ez nem fog rád támadni,hagyhatod. Mikor gyermeket nevelsz és anyukád erkölcsét használod,vagy épp annak hatásai alatt raboskodsz,azok rád támadnak,azzal foglalkozni kell. Nincs annyi időd,hogy minddel foglalkozz,ilyen egyszerű.
"Persze, ehhez az kell, hogy észrevedd, egyáltalán létezik. Aminek nem vagy tudatában, azzal valóban nem kell foglalkozni"Pontosabban nem TUDSZ foglalkozni,egészen addig,míg nem figyelsz magadra,nem elemzed magad, Pl.:nem veszed észre a durva beszólásaid,de kell vele foglalkoznod (elemzéssel észreveszed),mert a másik megsértődik,azaz a durvaságod megtámadja a másikat.(ebben a pl-ban másik a szenvedő fél,és persze te is)
" Isten legnagyobb ellenlábasa, mondhatni árnyéka a Sátán." Ez egy nagyon régi és hatalmas tévedés,nem kicsi,óriási!!!!!! Istennek nincsen ellenlábasa,árnyéka még inkább,ez nem jó istenkép. Nem is lehet ellenlábasa!! Amit a spiritualitásban annak értenek,az teljesen más. Tudni kell,hogy ezek amennyire közelebb visznek az igazsághoz,annyira rejtik is. Isten se nem jó se nem rossz.Isten a legkisebb és a legnagyobb. Mi emberek elképzeljük Istent mint "jó Istent" és muszáj elképzelnünk egy rosszat is,aki a sátán. Ha azt hiszed Isten jó,akkor igazad van,a sátán a rossz. Ez a gondolat bevitt mindenkit az erőbe,és ahelyett hogy gondolkodnának,ismétlik a dogmát:Isten jó,sátán rossz. Mint írtam Isten nem jó,nem rossz. Ellenben mi emberek,tudunk rosszak és jók lenni,ahhoz képest,amilyen jók tudnánk lenni,ha akarnánk. A Sátán pedig egy gyermekkorban hasznosnak bizonyult kivetítés,amit még mindig csinálunk.Ezzel hárítunk és magyarázunk. Persze,nem értesz velem egyet,mert érzed,hogy el akarom venni tőled a sátán tapasztalatodat,mindazt amiben eddig hittél,ami eddig működött. Tehát gyakorlatilag,megszeretted és nem engeded. Az életed egyik alap pillére. Sajnos,a pillér átverés. A sátán (azaz a rossz) mi vagyunk,ahogyan a jó is. Nem kívülről kísértenek meg,hanem belülről.Nem kívül kell keresni az ellenséges rosszat,hanem magadban.
Sok lesz,majd folytatom.

IneR 2021.04.24. 23:10:41

@Meg nem értett: Egy korábbi bejegyzésemben írtam a teremtésről. Olvasd el újra. Egy szóval sem mondtam vagy írtam, hogy Isten és a Sátán két különböző dolog lenne. Egy Minden és Minden Egy. Ez a világ csak azért létezik, mert dualizmus van. Az előbb is ezt írtam: ha ez megszűnik, a világ nem lesz többé létező.

Sokszor érzem, elbeszélünk egymás mellett. Folyton arról írok, hogy ki kellene lépnünk a duális szemlélettől: te meg azzal jössz, hogy leragadtam a "sátán tapasztalatomnál". Nekem csak tapasztalatom van, semmi több. Nem jó vagy rossz, csak tapasztalat. Az, hogy te egy megéléshez vagy emlékhez milyen emóciót fűzöl, csak tőled függ. Ha ragaszkodsz a érzésekhez és vágyakhoz, akkor sosem lépsz ki a duális szemléletből. Ez nem érzéketlenség, egyfajta "kívül látás" inkább. Buddha szerintem érthetőbben mondta ezt el, mint én. :)

Meg nem értett 2021.04.26. 06:15:39

"Egy szóval sem mondtam vagy írtam, hogy Isten és a Sátán két különböző dolog lenne." Se nem különböző,se nem egy. Csak Isten létezik. Az más kérdés,hogy mi emberek mennyire tudunk magunknak és másoknak tudatosan és tudattalanul kárt okozni.
"Sokszor érzem, elbeszélünk egymás mellett." Ez elkerülhetetlen olykor.
"te meg azzal jössz, hogy leragadtam a "sátán tapasztalatomnál" A tapasztalatodat és a gondolkodás módodat is befolyásolják azok,amiket hallasz,olvasol. Nagyon sokszor már eleve ezek közé a keretek közé helyezzük a tapasztalatainkat. A tanítóink meg rátesznek egy lapáttal azzal,hogy ész nélkül hangoztatják a régi elavult nézeteket.
"Feltettük-e a kérdést, mi lesz, ha kiderül, hogy a sötét nem rossz, a fény pedig nem jó?" Nagyon jó kérdés.
"Valójában a fény magába olvasztja a sötétséget." Állítólag a sötétség a fény hiánya,ha így van,akkor nem magába olvasztja,hanem a hiányt,hiánytalanná teszi,azaz megtölti. Lehet,hogy sötétség nem is létezik csak a fény hiánya,amit mi sötétségnek nevezünk.
"Egy évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy az a kislány még mindig itt él bennem." Na ná. Már soha nem fog eltűnni és örökké befolyásol valamilyen szinten. Ezért beszélünk el egymás mellett olykor,mert a te szavaid és gondolataid sohasem lesznek az enyéim.Egy szó mellyel kifejezel valamit a te gondolkodásodat és érzelmi töltéseidet hordozza,amik csak a tiéd és csak te értheted úgy ahogy érted.
"Odamentem ehhez a kislányhoz és megöleltem." Ezt így kell,állítólag.
"Mindannyiunkban ott él a gyermek, aki egykor voltunk. Ő pszichénk része." Így van. Ott van bennünk minden,ami történt velünk.

Meg nem értett 2021.04.27. 10:11:26

"Egy Minden és Minden Egy. Minden Istentől és Istenből származik" Nagyon jó! Bár ebben az esetben a Teremtő kifejezés jobb. Tudni kell még,hogy nem létezik jó és rossz,eredetileg. Ha már a fénnyel példálóztál,a tárgyaknak nincs színük (azaz nem jók vagy rosszak), a szemünk segítségével az agyunk alkotja meg a különböző hullámhosszúságok érzékelése által és bennünk alakul színessé (jóvá,rosszá).
"igen, a gonosz is" Ez félig meddig igaz,mert nincs gonosz,csak olyan amit annak élünk meg. Ám ha innen nézzük,akkor igaz az állítás.
"Istent pedig nem kívül, hanem belül keresnetek." Ez is felemás. A Teremtő valahol messze messze jár,ám a jelenlévő jelenléte mindenhol ott van,benned is, ezért ott is keresheted.
"Bármit gondolsz: tökéletes vagy." Ugyan az mint feljebb. Azaz te tökéletes vagy(bár fogalmunk sincs az igazi tökéletességről) de a cselekedeteid következménye már nem az. Egyébként régi hiedelem az,hogy az ember jónak születik. Az ember se nem jónak se nem rossznak nem születik. A körülmények teszik szépen lassan azzá,amibe néha tudatosan is bele tudunk szólni.
"Pont olyan, amilyennek lenned kell." Ezt "kiskapunak" hívom.De magyarázkodásnak is jó.
"Ha azonban ő, szerinted, tökéletes, te miért ne lennél az?" Bár lehet Istenhez hasonlítani magunkat,de felesleges. Még magunkkal sem vagyunk tisztában,nem hogy Istennel. Számtalan bizonyíték van arra,hogy a magunk tökéletlenségével képzeljük el Istent,és ha így van,Isten nem lehet tökéletes. Ezért szoktam azt írni,hogy én nem is vesztegetném Istenre sem az időmet sem a gondolataimat.
"Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes." Ez egy katasztrofális gondolat. Ha Jézust Isten fiának tekintjük,ilyen butaságot nem mondhatott. Ilyet csak egy ember képzel el. Mindannyian alkotunk magunknak egy istenképzetet,amit idealizálunk,szeretünk,gyűlölünk,attól függően milyen hatások értek bennünket és mire van szükségünk. Ezzel aztán ha jól csinálod,tudsz irányítani,befolyásolni másokat. Ha jó istenképzeted van,a körülötted élők szerencsések,ha gonosz akkor fanatikussá teszed őket. Sajnos ez sokszor nem egyértelmű,mert minden helyzetben másra van szükséged.

Lényeg,hogy fogalmunk sincs mi a tökéletes. (Teljes) fogalmunk sincs mi a jó és a rossz között a különbség.

IneR 2021.04.27. 16:37:08

@Meg nem értett: A fizika jelenlegi álláspontja szerint, a fény egyrészt objektív, tőlünk függetlenül létező dolog, másrészt szubjektív, mert szemünk érzékelése révén szerzünk róla tudomást, de ez mindig egyéni, minden ember másképp látja (színek). Minden test, környezetének hőfokából függetlenül, sugároz. A hőmérsékleti sugárzás elektromágneses sugárzás, amely fényt is tartalmazhat. Kirchhoff sugárzási törvénye értelmében létezik olyan ideális test, amely minden ráeső sugárzási energiát elnyel, ez az ún. abszolút fekete test. De abszolút fekete test nem létezik a kvantumfizika jelenlegi álláspontja szerint (a létét nem sikerült bizonyítani, csak egy elképzelés). Ugyanis a fekete test is bocsát ki sugárzást, mégpedig minden irányba, mindenféle hullámhosszon, ami azt jelenti, van színképe! Ez pedig úgy lehetséges, hogy a bejövő sugárzás nem a test saját sugárzása. Tehát lehet, hogy a sötétség elnyeli a fényt, de átalakítva ki is engedi magából! Ezzel el is jutottunk a fekete lyukakhoz. Engem érdekel a kvantumfizika, bár csak műkedvelő vagyok. Belemehetünk a témába, de szerintem ez is elég (nyugodtan olvass utána), hogy világos legyen: minden fény! Olyan, hogy sötétség, nem létezik.

Meg nem értett 2021.04.28. 09:17:17

"Olyan, hogy sötétség, nem létezik."
Akkor igaz amit írtam:"Lehet,hogy sötétség nem is létezik csak a fény hiánya,amit mi sötétségnek nevezünk."
Persze senki sem önmagától tud dolgokat,mindig kellenek olyanok,akikre tudunk építeni. nagyon fontos kiket hallgatsz,nézel és kinek a nézeteit fogadod el,amihez aztán hozzá tudod tenni a sajátod. Ez a saját lehet szinte semmi és nagyon sok is. Mindenkinél más. Ezért nem szeretek idézgetni és feltüntetni,hogy kitől van a gondolat. mert az embereknek alig vannak saját gondolatai,szinte folyamatosan idézünk vagy mások gondolatait átformálva mondjuk ki azokat.

Beszélgetések Uriellel