„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (János, 1, 1-2)

„Az egész formavilág nem egyéb, mint mágikus hangskála a „Legyen!” és a „Ne legyen!” két mantrája között.” (Szepes Mária: A szó mágiája)

A mantra varázsszó. Mi a varázslat? A megvalósult mágia. És mi a mágia? A képzelet önmagát kifejező ereje. Erő, melynek iránya, célja és kiáradása van a világban.

Indiában nagy hagyománya van a hangok vizsgálatának és a nyelvfilozófiának. Laikusként most én is megpróbálom kifejteni nézeteimet ezzel kapcsolatban. Nem vagyok tudós, így nem tudom mondanivalómat alátámasztani semmilyen tudományos dokumentációval, csupán saját tapasztalataimra támaszkodok.

Egy hang önmagában irányt, minőséget jelöl. Amikor a hangok összeállnak és szavakká formálódnak, megkezdődik a Teremtés folyamata. Erre utal János evangéliumának kezdő sora is. Érdemes újra elolvasni és gondolkodni rajta. Isten a Létbe kiáltotta: Legyen! és a világ létrejött. A szavaknak bűvös, mágikus erejük van. Képesek egyaránt építeni és pusztítani: erre utal a Szepes Máriától vett idézet.

Hétköznapi életünkben nem szoktunk elgondolkodni a szavak jelentésén. Természetesnek, adottnak vesszünk egy adott hangsor vagy szó kimondását és nem gondolkodunk el azon: tulajdonképpen mit mondunk? Miről beszélünk? Még fontosabb: hogyan beszélünk? Milyen minőségek, érzelmek jelennek meg szavaink mögött?

Korábban beszéltünk arról: minden energia. Egy szó is energia: minősége, iránya és a közlőtől függően (célja) üzenete van. És, ha az evangéliumi közlésnek hitelt adunk, az egyik legfontosabb isteni megnyilvánulás világunkban. Isten, a Biblia szerint, saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ha ez igaz, és Isten a szavak által teremtett, akkor mi nem tesszük ugyanezt? Szavainkkal hozzuk létre valóságunkat és formáljuk a világot. Ennek fényében igen elszomorító, hogy a beszéd minősége mennyire leromlott, mennyire természetes a káromkodások, rövidítések, szlengek használata. A szavak mögött rejlő negatív érzelmekről nem is beszélve. Mit üzenünk ezzel?

Nem szoktunk belegondolni, de másoknak mondott véleményünk, kritikánk, attól függően, hogyan mondjuk el, építhet vagy rombolhat. Most egy szélsőséges példát osztok meg veletek, de mint korábban is írtam: a polaritás világában a szélsőségek útmutatóul szolgálnak ugyanazon energiaminőség megnyilvánulási formái között.

Egy olyan családban nőttem fel, ahol hosszú éveken (közel 2 évtized!) keresztül azt hallgattam: „életképtelen vagy”, „úgyse lesz belőled soha semmi”, „csúnya vagy”, „kövér vagy”, „annyira elviselhetetlen a természeted, hogy soha senki nem fog szeretni”, stb… Mit tettek velem ezek a szavak? Fájdalommal, reménytelenséggel, erőtlenséggel, szeretetlenséggel burkoltak be. Nehéz volt ebből a burokból kilépni. Amikor megtettem, meztelen lettem. Saját magamnak kellett új burkot készítenem, olyan szavakkal, mint: „erős vagy”, „szerethető vagy”, „szép vagy”, „amit szeretnél, azt meg tudod valósítani”, „értékes vagy”, „tehetséges vagy”… Ugyanakkor nem elég kimondani és ismételni a szavakat: hinni kell bennük! És amikor a hit tudássá válik, akkor létrejön a mágia. A hit mögött mindig érzelem rejtőzik. Ha a szeretet vezérel bennünket, szavaink nem árthatnak. Ha negatív érzelmek, akkor még egy olyan kedves hangsor is, mint a „Szeretlek!” fájdalmat okozhat és rombolhat.

Egy anekdota szerint Szókratészt, a nagy görög filozófust, egyszer egy ismerőse megállította és mesélni akart neki közös barátjukról. Szókratész három dolgot kérdezett meg tőle: 1. Amiről beszélni akarsz, biztosan igaz-e? 2. Amiről beszélni akarsz, jó-e? 3. Amiről beszélni akarsz, számomra hasznos-e?

Amikor eszünkbe jut, gondolkodjunk el szavainkon és nézzük meg: mit teremtünk meg velük? Milyen a valóságunk, az életünk? Ha elégedetlenek vagyunk, akkor változtassunk. Kezdjünk el új szavakat, kifejezéseket használni, olyanokat, melyeket korábban elhanyagoltunk vagy nem ismertünk. Ahogyan egy régi, bölcs mondás tartja: "Meg akarod változtatni a világot? Változtasd meg önmagad!"